A mindentudás könyve

Egyszer volt, hol nem volt, ki tudja hol, valahol, még a boszorkányok fénykorában… Élt egyszer egy király, aki igazságtalan és zsarnok volt, s nem mellékesen volt neki egy semmirekellő fia. Semmirekellő volt, mert nem csinált semmit, legalábbis apja szerint, mert nem vádolt meg hamisan senkit, és nem végeztette ki kínok kínjával, no meg nem ejtette teherbe a fél országot. Mert az öreg király ilyen volt… A fiáról (s még ki tudja hány gyermekéről) semmit sem tudott, nem is foglalkozott volna ezzel az eggyel sem, ha ott nem hagyja valamelyik némber a kapu előtt, és gonosz boszorkánya azt nem jósolja neki, hogy egyszer az egyik fiát a vár kapujában találja, s ha megöli, ő is meghal szörnyű fájdalmak közepette. Így hát felnevelte, azaz hogy életben hagyta, s nevelődött az magától.

De most kanyarodjunk vissza az öreghez. Tehát, mint azt már tudjuk, igazságtalan és zsarnok volt, no meg szeretett játszani az emberek életével, de lassan ez már nem volt elég, hiszen hatalma messze az egyik tengerig nyúlt, övé volt a teljes nyugati birodalom, kincsestárába már több kincs nem is férhetett volna, s börtönébe több szerencsétlen, akik mind a halálért imádkoztak. Csak a világ keleti felét nem tudta még meghódítani, ehhez pedig már csak egy valami hiányzott, ez pedig a tudás. Mindent tudni akart, minden kérdésre a választ, és minden válaszra a kérdést. Meglátogatta hát a királyi boszorkányt, hogy megtudja, mi lenne annak a módja, hogy ő mindent tudjon. A boszorka gondolkodott kissé, majd így szólt:

– El kell menned a keleti birodalomba, ott éjnek éjjelén be kell lopóznod a palotába. Él ott egy gyönyörűséges hercegnő, aki a mindentudás könyvét őrzi. Ha megbabonázod egy varázsigével, veled jön, és itt az udvarodban egy lakatos segedelmével megkapod a könyvet, melyet a hercegnő hét lakat alatt őriz hétrétegű szoknyája alatt. De vigyázz, nehogy idő előtt megpróbáld kinyitni a zárakat, mert akkor a könyv porrá válik! – mondotta a királyi boszorkány.

A király így is tett, és hamarosan, hét év múlva vissza is tért az udvarba. A hercegnőt sikerült úgy kicsempésznie a keleti birodalomból, hogy ott észre sem vették. Bár szívesen megnézte volna a könyvet, de most kivételesen erőt vett magán, és nem nyúlt még a lány szoknyájához sem. Megvárta, amíg visszaérnek, de a kaput átlépve tüstént hívatta az udvari lakatost, mert már nagyon tudni akarta, hogy miképpen uralkodhatna a keleti birodalomban, na meg persze minden más kérdésre is tudni akarta a választ, és minden válaszra a kérdést.

A lakatost azonban sehol sem találták, pedig még a kútba is belenéztek, hátha beleesett. Ekkor megjelent a gonosz boszorkány, aki felhomályosította az egész udvar népét, hogy a lakatos fogta az egész pereputtyát, és elköltözött keletre, mert ott magasabb fizetést ajánlottak neki, és lássuk be, a heti hét nyúlcombnál bárki jobban megfizetné a munkáját. A király erre megparancsolta a boszorkányának, hogy pattintsa le mágiával a zárakat. Ekkor a boszorka emígyen fordította a beszéd kerekét:

- Ha azt én megtenném, a könyv azon nyomban eltűnne. A lakatokat csak az ország legjobb lakatosa nyithatja ki, mert ha bárki más hozzájuk nyúl, a mindentudás könyve menten porrá válik.

Hát mit volt mit tenni, a királynak meg kellett kerestetnie a legkiválóbb mestert. Katonáinak jó részét rögtön hét irányba szétküldte, hogy fésüljék át a birodalmat, és hozzák ide a legügyesebb zárnyitókat. Addig is a hercegnőt bezáratta a hetedik palotaszobába, nehogy meglépjen.

Úgy esett, hogy a herceg éppen a nyolcadik szobában lakott, mert annak idején a királynak tök nyolc volt, hogy mi lesz vele, a szolgák pedig így a tök jelzésű szekcióban, a nyolcadik szobában rendezték be csekély, de minimális rezidenciáját. A hercegnő, amióta csak bezárták a szobájába, keservesen zokogott, s ezt a herceg is meghallotta. No meg nem is lehetett nem észrevenni, mert csak úgy zengett az egész folyosó, és 7 nap 7 éj után már a falakról is folyt a víz, úgy megnőtt ott a páratartalom. Fogta hát magát a herceg, mert már nem tudta elviselni ezt az állapotot, és átsurrant a titkos ajtón a másik szobába, hogy annak a lánynak jól betömje a száját, ha mással nem is, hát néhány harisnyával, mert aszkéta életet élt, no meg már hét este nem tudott aludni. Amikor belépett hozzá, hát uramfia, a hercegnő még égő szemekkel, vörös orcával is gyönyörűséges volt, s a férfi rögtön belészeretett, a hercegnő meg belé, mint ez a mesékben már lenni szokott. Rögtön abba is maradt a sírása, csak idegrángását nem tudta leküzdeni, amit a 7 nap 7 éjen át tartó bömbölése okozott, de uramfia, még így is gyönyörűséges volt. A herceg megnyugtatta, hogy nem kell félnie, apja csak a mindentudás könyvét akarja megszerezni, hogy minden kérdésre tudja a választ, és minden válaszra a kérdést. Ha ezen túlesnek, majd elveszi feleségül. Hát a hercegnő értette is a szitut, meg nem is, de azért belenyugodott a sorsába, s többé nem sírt.

Ekkoriban kezdtek el szállingózni a királyi udvarba a mesteremberek, hogy majd ők kinyitják azt a hét lakatot a bizonyos hét szoknya alatt. Egyre többen lettek, míg az udvaron már moccanni sem lehetett tőlük, és vége-hossza nem volt a sok jöttmentnek.

A boszorkány ekkor azt tanácsolta a királynak, hogy versenyeztesse meg őket, ki tudja a legügyesebben kinyitni a zárakat, hiszen csak a legjobb keze alatt nem mállik szét a könyv. A gonosz király, mivel mindent a saját szemével akart látni, hát beöltözött hercegnőnek, magára tétetett hét lakatot, felöltött hét szoknyát, s hogy hitelesebb legyen, még le is gyantáztatta magát előtte, s a sok ruha és paróka alatt hátulról össze lehetett téveszteni az eredetivel.

A herceg is éppen arra járt, még ő sem tudott volna különbséget tenni kettejük között. Balszerencséjére az álhercegnőhöz lépett oda, és hátulról a fülébe súgta, hogy másnap megszökteti. A király ezt jól hallotta, s bólintott, mintha ő lenne a hercegnő, a herceg így nem is sejthette a vesztüket. Úgy is lett, az ifjú megszöktette a hercegnőt, de a király csak ezt várta, s a katonákkal egyből üldözőbe vette a fiatalokat. Szerencsére a hercegnő az éjjel álmot látott, amelyben szökés közben beszorítják őket a katonák a legbelsőbb szobába, de ott lesz egy csapóajtó; majd később a lépcsőn lenyilazzák a herceget; aztán a várfalnál a fiú nem mászik át időben, s apja nyila végez vele, őt pedig az erdőben megtámadja egy katona, és egy baltával okozza a halálát. Sorra így is jöttek az események, a katonák beszorították a legbelsőbb szobába, de a lány már tudta, hogy van ott egy csapóajtó, és azon keresztül eltűntek. Futottak le a lépcsőn, s a herceget eltalálta volna a nyílvessző, ha ő félre nem rántja a kellő pillanatban. Éppen másznak át a falon, amikor felbukkan a közelben a király, s megcélozza nyilával a herceget, de a hercegnő időben rántotta át a túloldalra, s a nyílvessző a falba fúródott. Futnak az erdőben, hirtelen felbukkan egy katona a fák mögül, s már le is súlyt egy baltával, de a hercegnő félrehajol, a balta pedig egy fatörzsbe vágódik. A herceg azonmód megragadta a baltát, és leölte vele a katonát.

Szerencsésen megmenekültek, mert a gonosz boszorkány küldte az álmot, hogy ne essen semmi bajuk. A gonosz boszorka, aki nem is volt gonosz, csak így menthette meg a herceg életét, aki az ő fia volt. Mert úgy van az, hogy egy boszorkány sem születik gonosznak, a szőkék jó boszorkányok, a barnák attól függően lesznek jók vagy rosszak, amilyen férfit megszeretnek, a vörösek hol így, hol úgy, amilyen kedvük van éppen, a feketék meg csak jósolni tudnak, de azt is gyatrán. Hát ez a boszorkány szőke volt, és végig úgy okoskodott, hogy minden jól alakuljon, még a kovácsmestert is ő küldte el.

Ennek köszönhetően a fiatalok végül felpattantak a halott katona lovára, és meg sem álltak a keleti ország palotájáig, ahol a herceg feleségül vette a hercegnőt. De mert jó szíve volt, a fiú meghívta apját és annak háznépét a menyegzőre. Örült is a király, hogy talán mégis megkaparinthatja a mindentudás könyvét, el is ment hát teljes díszkíséretével.

A pap megeskette a mátkapárt, s a lakatok azon nyomban lepattantak, mert Isten szolgája eggyé kovácsolta őket. De a mindentudás könyvét a király csak nem látta sehol. A hercegnő meg egyből rávetette magát a férjére, aki menten fel is hagyott aszkéta életével, és éltek boldogan.

Azóta is beszélik a mindentudás könyvének történetét, s találgatják, hogy talán porrá vált egyből, vagy netán soha nem is létezett ilyen könyv, pedig akkor már kapható volt a könyvárusoknál, és helyben olvasható volt a királyi könyvtárakban, csak a legtöbben nem tudtak olvasni.

Hát így történt, vagy nem így történt, de egy biztos, a létezés titkaiba próbálja (csak nem tudja) beavatni az embert „A tudás könyve”, amely kapható a könyvesboltokban, és már az interneten is olvasható. Ha nem hiszed, járj utána!